Ilyen nőm van!

(az O Tannenbaum dallamára)

O Weihnachtstee, O Weihnacthstee

Ceylon-China-Mischung

Mit Mandelstückchen, Sonnenblumen

Kornblumen und Saflorblüten

Sowie Aromen von Mandeln

Wildkirschen und Zitronen.

G: (megsimogatja K.-t)

K. (morcosan) -Ne tapogass!

G: -Tapintatlan akarsz lenni?

G: -Sarkonb*szott egy polcrendszer.

K: -Szegény...

G: -Ez a Sajgó polc.

 

Moziban vagyunk. K. lehajol, kotorászik a padlón.

G: -Mi az?

K: -Elvesztettem a cipőmet.

G: -Elvesztetted? Egy moziban?!

Végül is logikus, ami történt. Film előtt, de már sötétben hátrébb költöztünk egy sorral. K. ekkorra már levette a cipőjét, és ahelyett, hogy visszavette volna, csak hátradobta, aztán utánamászott. A cipő aztán a film végéig nem is lett meg...

Másik. K. egyszer elment szánkózni (na jó, havon csúszkálni műanyag seggencsúszkával), és szánkó nélkül jött haza. Elvesztette. A sötétben csúszkált a hegyoldalban, legurult a megbokrosodott járműről, amaz meg tovacsúszott, bele az éjszakába. És nem lett meg.

K: - Én simogattam vízilovat.

G: - Emlékszem. Körülbelül olyan érzés lehetett, mint egy középületet simogatni.

K: - Nem, jó fej volt.

G: - Megnyalta a kezedet?

K: - Nem, de le se harapta.

"...voltak a Glossglock... Grossgro... hegyet mászni."

"...vannak olyan szteri...szter... krémek."

(K. felborul ültében)
"Fejnehéz vagyok, mint a Hello Kitty..."

"Nem fogom megcsinálni helyetted. Csak ha megkérsz. De akkor se."

G: Apám mindig ezt mondta, hogy "persze, mert Te mindig mindent jobban tudsz." És anyám nem értette, hogy hol van ezzel a probléma.

K: Persze, neki természetes, hogy mindig mindent tud... na azért apád is jobban tud ezt-azt... ketten együtt már lexikont írhatnának...

K: Nem az a ciki, ha van egy négyszögletes csipketerítő a mikró tetején, hanem a kis kerek a turmixgépen...

(Ez a nagymamámról szólt, aki kapott a családtól mikrosütőt, és hímzett terítő van rajta (nem a nagymamán, a mikrosütőn, te butus), természetesen átlósan elhelyezve, hogy a sarka az ajtó útjába lógjon.)

K: - Erről az anyám jut eszembe, aki a halálesetet "exitus"-nak hívta, mivel ő volt a kórház portása...

(K-ról tudni kell, hogy telefonálás-függő, és borzasztó sokat beszél; hol a saját telefonján, hol Nyilvános Távbeszélő Állomáson, sőt, K kölcsön szokta volt kérni G telefonját, ha a sajátja épp nem volt üzemképes. Ezen a telefonon 39 Ft volt egy perc beszélgetés, és (itt K rám szólt, hogy ez már erősen régmúlt...) az számlázásnak az ő egysége percz alapú vala.
K rendszeresen az alábbi beszélgetési időket produkálta:
1 perc 1 mp
1 perc 2 mp
1 perc 3 mp)

(K épp 1 perc 2 mp-et beszélt G telefonján; G emiatt morgolódik)
K: Jó, akkor kifizetem.
G: Jössz nekem 40 forinttal.
(K nyújta a 2 db 20 forintos érmét, majd visszaveszi.)
K: Nem adom, kell telefonra.
G: (!)

Vizualizálni kell ehhez G döbbent pofáját: "Ilyen nincs..."

(K és G együtt zuhanyoznak, közben K épp G, khm, férfiúi részét pöckölgeti.)
G: Hová lesz így a méltóságom?
K: A méltóságod? Itt fityeg.

Tessék. Hogy maradjon férfi a férfi, ha a "cicája" épp gombolyagnak nézi?

G: - Tudsz varrni?
K: - Szoktam.
G: - De tudsz varrni?
K: - Szeretek.
G: - DE TUDSZ?!

Ekkor határoztam el, hogy ezeket írni fogom. Ez úgy 4 éve volt... A laptop, amin ezek vannak, sajnos épp megnyúvadt, de majd elintézzük.

(Arról az állatkerti gondozóról van szó, aki beöntést adott egy elefántnak, és ennek következtében elhalálozott. Kering erről egy kép is a Neten, ahogy a méteres kupac elefánttrágya alól kilóg az áldozat két lába.)

K: - És szerinted a sz*rral együtt temették el, hogy legalább a virág szép legyen a sírján?

Kész, b+. Sírok...

(K és G egymás mellett pihennek.)
K: (ringatja a fekvő G-t)
G: - Ettől mindjárt rosszul leszek...
K: (tovább ringatja G-t, kíváncsian) - Mikor?

Hát, szeret velem kísérletezni... :)